Lugosi Béla (eredetileg Blaskó Béla Ferenc Dezső; Lugos, 1882. október 20. – Los Angeles, Kalifornia, USA, 1956. augusztus 16.) színművész. 1882. október 20-án látta meg a napvilágot Lugoson, Blaskó István és Paula de Vojnich negyedik gyermekeként. Tizenkét éves korában végleg abbahagyta iskolai tanulmányait, elköltözött otthonról és alkalmi munkákat vállalt. Eleinte Temesvárott játszott, majd 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1911-től a Magyar Színházban, a Királyi Színházban, a Palota Színházban lépett fel, majd 1912-ben a Nemzeti Színház tagja lett. Számos darabban játszott, még Jézus Krisztus szerepére is felkérték a „Mária Magdolna” című színpadi műben. 1917. június 25-én, Budapesten feleségül vette Szmik Ilonát, egy budapesti jogász lányát. A Star-filmeknél – Olt Arisztid néven – több filmben játszott. Az első világháborúban hadnagyként szolgált az osztrák-magyar hadseregben. Az orosz fronton vívott harcok során megsebesült, hazatérte után a harctéren mutatott bátorságáért kitüntették. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején aktív szerepet vállalt a színész-szakszervezetben. Nyílt politikai állásfoglalása miatt emigrációba kényszerült. Felesége csak Bécsig követte, onnan hazajött, mert nem akarta elhagyni idős szüleit. A válást már Lugosi távollétében mondták ki. Előbb Bécsben és Berlinben a filmvásznon kamatoztatta színészi adottságait. Gépészként egy szállítóhajóra szegődött, és így szökött tovább az Egyesült Államokba. 1920. december 4-én érkezett New Orleansba, de úti célja New York volt. 1931-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Az Egyesült Államokban ezután létrehozta a Magyar Nemzetiségi Színházat, ahol magához hasonlóan hazájukból száműzött magyar színészekkel vette körül magát. Első angol nyelvű szereplése a „The Red Poppy” című darabban volt. 1927-ben felkérték a „Drakula” című Broadway darab címszerepére. A produkció rendkívül sikeres volt több mint 500 előadást ért meg és még két évig turnéztak vele. Ennek köszönhetően kérte fel az Universal filmstúdió Lugosi Bélát az 1931-es „Drakula” című film főszerepére. Ez a film hozta meg számára a sikert, ám egyben skatulyául is szolgált számára, mivel később csak horrorfilmekben szerepelt. Többek között olyan sikerekben, mint az első zombifilmként számon tartott A fehér zombiban, vagy a „Frankenstein szellemé”-ben (Ghost of Frankenstein). Az 1948-as „Bud Abbott Lou Costello Meet Frankenstein” című film volt az utolsó A-kategóriás darab amelyben játszott. Az ötvenes évek során megpróbált kitörni a horrorfilmek világából, és két vígjátékban is szerepelt, ám mindkét film csúfosan megbukott. A háborús sebesülése okozta fájdalmait orvosai egyre erősebb fájdalomcsillapítókkal igyekeztek enyhíteni, ám pont ezek a szerek vezettek súlyos morfinfüggőségéhez. Élete utolsó három évében a később „minden idők legrosszabb rendezőjének” kikiáltott Edward D. Wood Jr. oldalán még három, azóta kultusszá kövült B-kategóriás alkotásban szerepelt. Ezek a „Glen or Glenda”, a „Bride of the Monster” és a „9-es terv a világűrből”. 1956. augusztus 16-án hunyt el szívinfarktusban. A Kalifornia állambeli Culver Cityben helyezték örök nyugalomra legendássá vált Drakula-jelmezében.